Brit tudósok kiderítették, hogy a közös éneklés gyorsan és hatékonyan képes összekovácsolni idegen embereket. Érdekes módon, minél nagyobb a kórus, annál nagyobb a közösségformáló erő. De miért hasznos ez nekünk kórusmarketing szempontból?

A Londoni Egyetem kutatócsoportja kórusok segítségével próbálta kideríteni a művészet és az éneklés evolúciós hátterét. Eredményeik szerint – amelyeket az amerikai Evolution and Human Behavior folyóiratban jelentettek meg – a közös éneklés az egyik legősibb közösségformáló esemény az emberiség életében.

Azt már idáig is tudták, hogy vadászó-gyűjtögető őseink évente néhányszor összegyűltek, hogy megosszák egymással ismereteiket a környék élelem-lelőhelyeiről. Ezeket az „ősember-találkozókat” pedig közös tánc és éneklés is színesítette, amely a kutatók szerint úgy volt képes a nagyobb csoportot közösséggé formálni, hogy a tagok korábban nem ismerték egymást.

A jelenség tudományos bizonyítékainak megtalálásához Daniel Weinstein és munkatársai a Londonban működő Popchoir kóruscsaládot hívták segítségül. Az angol főváros különböző városrészeiben heti próbákkal működő, összesen kilenc, 20-80 fős kórus évente néhány alkalommal áll össze közös fellépésre.

A Popchoir – egy része – fellépés közben. Forrás: Twitter/alisonrj

A vizsgálat során a kutatók kikérdezték a vállalkozó kedvű tagokat érzéseikről a kerületi „kis” kóruspróbák előtt és azok után is. Emellett megmérték a fájdalomküszöbüket (egy vérnyomásmérő mandzsettával összeszorították a karjukat, és arra kérték, jelezzék, amikor a nyomás „nagyon kényelmetlenné” válik), szintén a próbák előtt és utánuk.

Az eredmények szerint a próbák alatt – a közös éneklésen keresztül – a tagok összehangolódnak,  jobban kezdenek kötődni egymáshoz, szervezetük pedig az átlagosnál több endorfint termel, ami az öröm érzése mellett a próba végére megemelkedő fájdalomküszöbben volt tetten érhető.

Hasonló tesztnek vetették alá aztán a több száz fős városi összkar tagjainak egy részét is, és az eredmények egészen meglepően alakultak: az várható volt, hogy a kis kórusok tagjai már az otthoni próbák előtt is erős összetartozást éreztek saját dalostársaik iránt, ugyanakkor a “nagy” kórus tagjai olyan közösséget éltek át a közös kórus próbája alatt, amiről korábban egyik kerületi kóruspróba után sem számoltak be az énekesek.

A kutatók szerint a közös éneklés összekovácsoló ereje annál nagyobb lesz, minél nagyobb az éneklők csoportja, és minél nagyobb az idegenek aránya a kórusban. Ez megmagyarázza a nemzeti himnuszokat, a vallásos énekeket és sportcsapatok dalait közösen éneklő tömegek gyakran euforikus érzéseit.

A művészet tehát nem csupán  udvariassági rituálé hanem a közösségi kohézió eszköze, így a közös éneklés az évezredek során fontos szerepet játszhatott abban, hogy az ember túl tudott lépni a személyes ismeretségek szintjén, és a többi főemlős fajnál sokkal nagyobb közösségeket, csoportokat tudott létrehozni – állítják a tudósok.

De mit jelent ez nekünk a kórusmarketing szempontjából?

Például azt, hogy nincs is jobb a kórussal együtt éneklő közönségnél!

Egy közös szám a koncerten örömet okoz hallgatóinknak, akik azonnal egy különleges KÖZÖSSÉG részévé is válnak – méghozzá úgy, hogy nem kell mindenkinek mindenkivel megismerkednie.

Az ilyen élményben részesülő hallgatók ezután jobban kötődnek, végeredményben pedig elkötelezettebbek lesznek kórusunkhoz, mint azok, akik még sohasem énekeltek velünk.

Hát kell ennél több? A jövőben tehát közönség-énekeltetésre fel! 🙂

A cikk a Pacific Standard összeállítása nyomán készült.