Megbabonázva ültem 2014 júliusában, a Lett Egyetem gyönyörű, és nem mellesleg kiváló akusztikájú dísztermében. A színpadi dobogóról épp a kis balti ország egyik ifjúsági vegyes kara, az Austrums vonult le, és folytatódott tovább a rigai kórusolimpia forgataga. A világ egyik legjobb amatőr kórusát hallottam. De mi a lett sikerek titka? Mi, illetve kik állnak a háttérben?

Az Austrums kórus és alapító karnagyuk, Ārijs Šķepasts.

Életemben még sohasem bilincselt le ennyire egy előadás, mint ez a 15 perc. A kórusban 30-an lehettek, mind fiatalok, akik játszi könnyedséggel varázsoltak el hangjukkal. Sokszor gondolok arra az előadásra ma is.

De hogy lehet az, hogy amíg KODÁLY ORSZÁGÁBAN nap mint nap panaszkodunk, sajnálkozunk afelett, hogy kihalnak, elnéptelenednek a kórusok, egy nálunk kisebb országban – amelynek sok szempontból szomorúbb sors jutott a XX. században – ennyire átütő erejű a kóruskultúra? Mi az az erő, ami rendszeresen tízezreket(!) hoz össze, hogy együtt énekeljék népdalaikat és azok kórusátiratait? Mi ez az energia?

A titkot – legalábbis számomra – a The Economist című angol hetilap fejtette meg. Az újság tudósítója egy vidéki általános iskolában és a fővárosban működő ifjúsági kórusokban kereste a lett sikerek hátterét.

A riport a Riga közelében, a Balti-tenger partján fekvő üdülőváros, Jurmala általános iskolájának példáján keresztül mutatja be, hogyan lesz a lett élet részévé a kóruséneklés. Az Taurenitis iskolában 78 kisgyerek (az iskola diákságának fele), jár az iskolai kórusba. A heti kétszeri énekkari próba országszerte az órarend része az állami iskolákban . A gyerekekbe már korán beleplántálják a kóruszenét, ennek köszönhetően pedig Lettország mára a kóruséneklés “szuperhatalmává” vált – írja lap.

„Az éneklés egy lett szokás” – mondta az újság tudósítójának egy rigai egyetemista, aki egy ifjúsági kórusban énekel. Lettország 1940 és 1991 között a Szovjetunió része, „tagköztársasága” volt, szovjet mintájú tantervében pedig az általános iskola első évétől kezdve kötelező volt a csoportos éneklés. Ez pedig azon kevés intézkedés közé tartozik, amelyeket később, a független Lettországban is megtartottak.

A kétmilliós Lettországban az újság összeállítása szerint legalább 10. nemzetközileg elismert ifjúsági kórus működik. A 2014-es Kórusolimpián (aminek a rendezését azután nyerte meg a lett főváros, Riga, hogy korábban a Kamer ifjúsági kórus három kategóriában is fődíjat nyert) a házigazdák végeztek az éremtáblázat élén, Kína, az Egyesült Államok és Indonézia előtt.

A díjnyertes énekkarok működésébe a Sola nevű kórus próbarendje enged betekintést az olvasóknak: heti kétszer három órát próbálnak, és ehhez jönnek még az egyéni hangképző órák. Az újság kitér arra, hogy a kórustagok számára a kóruséneklés Lettországban izgalmas utazási lehetőségeket is kínál: tucatnyi lett kórus versenyez majd az idei Kórusolimpián, amit Socsiban rendeznek meg júliusban. Egy másik világszínvonalú lett kórust, a Balsis-t pedig ősszel a híres moszkvai Csajkovszkíj-terembe hívták meg fellépni – a lett teljesítmény ritka elismerése ez orosz részről, értékel az Economist.

A lett kórusok nemzetközi sikereit elemezve a lap újságírója kiemeli: a sikerek annak az országos felkészítő munkának az eredményei, amely már kisiskolás korban elkezdődik. A Lett Nemzeti Oktatási Központ adatai szerint az országban 277 alsó tagozatos (1-4. osztrály), 224 felsős kórus (5-9. osztály) és 24 fiúkórus működik. Így lesz Lettország az a kóruséneklésben, ami jelenleg Kína a tornában, azaz egy ország, ahol ragyogó eredmények születnek a tizenéves korosztályban, köszönhetően a korán kezdett, széles körű oktatásnak – írja a cikk.

„Nagyon tetszik, hogy az iskolában több hangon [szólamban] éneklünk, nem úgy, mint otthon, ahol csak egyen [unisono-ban]” – magyarázza a hétéves Marcis Vanags, a jurmalai iskola tanulója az Economist tudósítójának, miért szeret kórusban énekelni.

Bár a Taurentis nem zenei szakiskola, a gyerekek, akiket gyakran oszt tanáruk két vagy három szólamra, tisztán, szépen énekelnek. A tanulók heti kétszer kapnak egyéni hangképzést, ezeket – ahogy a próbákat is – iskolaidőben tartják. „Manapság a szülők sokkal többet gondolkoznak a gyerekeik oktatásáról, és az igényesebbeknek nagyon fontos, hogy a gyerekük kórusban énekeljen” – figyelte meg a jurmalai iskolai kórust vezető Maija Ozolina, aki 35 éve tanít a Taurenitisben. „30 éve az emberek még nem így gondolták” – teszi hozzá.

Az utóbbi években azonban úgy tűnik, hogy az iskolai énekkari képzés mégis kezdi elveszíteni ereje egy részét, mert a kormány szabadon választhatóvá tette az órákat; így napjainkban már csak az iskolások 10%-a énekel kórusban – áll a tudósításban.

Ez pedig már rövidtávon is kihat az ifjúsági és felnőtt kórusok munkájára. A rigai Balsis énekkar vezetője, Ints Teterovskis még emlékszik azokra a napokra, amikor ötödik osztályos korig mindenki énekelt az iskolákban, és olyan sok tehetség került felszínre, hogy a konzervatóriumok alig tudtak választani közülük. A Balsis-szal töltött 18 éve alatt viszont Teterovskis azt fedezte fel, hogy a jelentkezők énektudása egyre csak romlott. Ezért a kórusban – ahogy egyes iskolákban is – még többet foglalkoznak a hangképzéssel.

Ha plusz képzéssel is, de a lett ifjúsági kórusok továbbra is pompás eredményeket érnek el. A Kaspar Adamsons vezette Sola például márciusban egy hazai megmérettetésre készült: április 2-án kezdődtek országszerte a meghallgatások a 2018-as lett Népdal és Néptánc Fesztiválra, amelyen több mint 350 kórus vesz majd részt. A fesztivált, ami a nemzeti identitás egyik legfontosabb része, 1873-tól ötévente rendezik meg, és minden alkalommal résztvevők TÍZEZREIT vonzza.

Amint az Economist fogalmaz, az elit éneklés  a huszonéves kórustagoknak egy olyan – igaz fizetés nélküli – életmódot kölcsönöz, amit sokan nem szívesen hagynának abba. El is kell gondolkozniuk a jövőn, hiszen – ahogy a 29 éves szoprán, Madara Ambrena magyarázza a lap újságírójának -, a felnőtt kórusok között már kevesebb jó együttes van.

A Taurenitis iskolában, Ozolina tanárnőnek azonban még nem kell emiatt aggódnia. De ő is egy versenyre készíti fel diákkórusát. Mint mondja, az egyetlen dolog, ami három és fél évtizedes kórusvezetői pályája alatt változott, a darabválasztás: „Régen Leninről szóló dalokat kellett énekelnünk. Most olyanokat választhatok, amiket szeretek” – zárul a riport.