November-december az év egyik legelfoglaltabb időszaka a kórusok számára. Advent közeledtével szinte észrevétlenül megszaporodnak a fellépések és felkérések. Ha Te is imádsz kórusban énekelni, akárcsak én, előfordulhat, hogy a sok darab, próba és koncert maga alá temet, végül pedig kicsit se élvezed ezt az amúgy imádni való közösségi tevékenységet.  Lássuk, mit tehetsz hogy maradjon elég energiád és lelkesedésed a koncertre is.

Ragadott már magával a lelkesedés egy próbán annyira, hogy végül kiszipolyozottnak érezted magad, esetleg a torkod és a lábad is megfájdult? Próbáltál már teljes gőzzel egy egész napot végigénekelni, úgy, hogy már az ebédszünetben alig álltál a lábadon?

Bizonyára már te is kérdezted magadtól: hogyan tudunk – kórustagként, kórusvezetőként – jobban odafigyelni az energiáink beosztására?

Hogyan találd meg a munkatempód?

  • Tartogasd a csúcsformád a próbafolyamat végére – nem kell folyton 100%-on égned, főleg, ha épp csak a hangokat tanulod egy darabban. Még egy koncert főpróbáján is szabad visszatartanod egy kevés energiát a koncertre magára. Ha túl korán hozod a csúcsformád, élesben majd nem marad mit adnod magadból.
  • Hagyd, hogy mások IS tegyék a dolgukat – nem egyedül viszed a szólamod! A kóruséneklés csapatmunka, szóval figyelj arra, hogy tényleg összedolgozol-e a társaiddal. Ne próbáld megoldani az összes feladatot helyettük! A kóruséneklés hangok és emberek egyensúlyáról is szól.
  • Nem egyedül felelsz a hangzásért – előfordulhat, hogy azon kapod magad, hogy épp mindenki más dolgát is el próbálod végezni, mert azt gondolod, hogy a többiek még nem teljesen tudják a darabot. Ne engedj a csábításnak, ne próbálj mások helyett kompenzálni. Inkább lassíts te is, és segíts a társaidnak a tanulásban!
  • A kevesebb több – ha szereted, amit csinálsz, könnyen „túltolhatod” a szekeret – ahogy én is szoktam! Ha igazán oda vagy egy darabért, dallamért, bizony nagy a kísértés teli torokból énekelni, már-már kiabálni… Ilyenkor bizony nehéz elfogadni, de gyakran a szelíd, visszafogott megközelítés sokkal jobban átjön a közönségnek, mint egy végigüvöltött szólam. Főképp, ha a szabadban énekeltek. Figyelj a karnagyodra!
  • A kóruséneklés nem verseny – gyakran történik meg egy próbán vagy énekműhelyben elkezdjük a saját képességeinket és erőfeszítéseinket a többiekéhez méricskélni. Lehet, hogy arra fordítod a figyelmedet, hogy jobb légy a többieknél, vagy arra, hogy csak tartsd velük a lépést. Akárhogy is legyen, fontos, hogy ismerd a saját határaid, és azokon belül dolgozz! Add magad, hiszen a kórusnak épp RÁD van szüksége, nem valaki másra!
  • Kövesd a saját utadat – egy csoportban könnyen elkezdhetjük magunkat a többiekhez hasonlítani. Könnyen megtetszhet neked az, ahogy valaki más énekel, és irigy lehetsz a másik erős hangjára.
    Ami csodálatnak indult, könnyen átalakulhat a másik éneklésének másolatává. Állj ellen a csábításnak! Te nem ő vagy! Téged másképp raktak össze, és megvan a saját, senkiével össze nem téveszthető hangod, szóval használd inkább azt! 🙂
  • Ne erőltess semmit! – megeshet, hogy a szólamod egy része egy kissé magasabb vagy mélyebb, mint a te hangterjedelmed. Azt gondolhatod: „mit nekem néhány magas hang, ezt is el tudom énekelni, úgy, mint a többiek”. De ezzel csak a hangod sérül. Persze, magad is tudod tágítani a hangterjedelmedet, de ez egy lassú folyamat, és jobban teszed, ha karvezetőddel beszélsz erről. Ha azt veszed észre, hogy csak egy kicsit is túlfeszíted a hangszálaid, egy kis technikával – a kórusod vezetője ebben is örömmel fog neked segíteni – és önfegyelemmel segíts magadon .

Mi nem javasolnánk… De tényleg! Forrás: memegenerator.com

  • Tedd, amit tenned kell – ha úgy érzed, le kell ülnöd, még ha mindenki más áll is, ülj le. Senki sem fog ezért kevesebbnek tartani. Vagy ha már túl sokat ültél, állj fel, sétálj egy kicsit. Vagy menj ki a mosdóba. Kérdezd meg a többieket, hogy kinyithatod-e az ablakot, ha friss levegőre vágysz. Egyedül te tudod, mire van szükséged!
  • Ne vállald túl magad! – csak te ismered határaidat. Lehet, hogy nyomottá tesz az időjárás, vagy épp fáj a hátad. Sose menj túl a határaidon, hacsak végül nem szeretnél szenvedni. Tudd, hogy mennyit bírsz, és tartsd tiszteletben!
  • Figyelj oda magadra – rendszeresen! Egyszerű elragadtatnunk magunkat egy dal által, anélkül, hogy észrevegyük, hogy feszültek, fáradtak vagyunk, túlterheljük a hangunkat. Figyelj magadra – a testtartásodra, a légzésedre, a fájdalmaidra, az energiaszintedre –, és tartsd magad ahhoz. Ez akár azt is jelentheti, hogy előbb mész haza a próbáról!
  • Tarts szünetet – a közös éneklés örömöt kell, hogy okozzon. Nem egy maraton. A különböző embereknek különböző energiaszintjük van, így előfordulhat, hogy amikor valaki már lankad, más épp akkor jön lendületbe. Ha szünetre van szükséged, tarts szünetet. Ne zsigereld ki magad, mert megbánod a végén.
  • Figyelj a környezetedre – nemcsak hogy mindannyian különbözőek vagyunk, de mindannyian más-más háttérből is érkezünk a próbára. Valaki egész éjszaka virrasztott beteg gyermeke mellett, más pedig épp hazaért egy pihentető üdülésből. Megint más épp szorong a holnapi állásinterjúja miatt. Szóval ne ítélkezz mások munkája felett. Ugyanígy, vedd észre, hogy legközelebb te is máshogy fogod magad érezni.
  • Tápláld magad – győződj meg arról, hogy eleget pihensz, eszel, iszol-e ahhoz, hogy az egész próbára legyen elég energiád. Például készíts magadnak előre hideg élelmet, vigyél magaddal vizet, és legyen B-terved arra az esetre, ha valamelyik elfogyna.
  • Legyen saját tempód – bizony a Te energiád is véges, szóval győződj meg arról, hogy jól sáfárkodsz-e vele. Ha a próba két órás, nem feltétlen gond, ha a végére kimerülsz, mert aztán hazamész, kialszod magad, és a következő alkalom egy teljes hét múlva következik csak. De ha egy egész napos vagy hetes próbafolyamatról, kurzusról, műhelyről van szó, nyilván nem szeretnéd az összes energiád felélni az első órákban. Figyelj oda arra, hogy mindig legyen egy kis energiatartalékod a következő órákra!
  • Énekelni márpedig fárasztó! – nem érdekes, milyen iramot választasz magadnak, tény, hogy az éneklés, a próbák, a darabtanulás és az előadások nem kis energiát emésztenek fel. Szóval a végére fáradtnak érezheted magad. Csak figyelj arra, hogy ne hajtsd túl magad, és mindig legyen elég erőd arra, hogy az egész próbán teljesíteni tudj, ne csak az első percekben.
  • Iktass be szabadidőt – ha tudod, hogy az énekléshez sok energiára van szükség, figyelhetsz arra, hogy a hosszabb próbák után legyen pihenőidő betervezve a hétköznapi erőfeszítésekhez is. Előfordulhat, hogy egy kora reggeli nagy értekezlet miatt ki kell hagynod egy előző esti, megterhelőbb kóruspróbát. Ha pedig mondjuk egy egy hetes kurzuson vagy kórustáboron vettél részt, próbálj meg legalább egy szabadnapot beiktatni, mielőtt visszatérsz a normális rutinodhoz.

Ez a blogbejegyzés Chris Rowbury, angol kórusvezető és zenetanár írása nyomán készült, amely a Choirplace nevű oldalon jelent meg.

Te mit teszel a kimerülés ellen? Oszd meg velünk a Facebook-on!